Kárász Gemencből

Hozzávalók:

1 kárász
2 marék liszt
1 ek pirospaprika
só

Salátához:
1 uborka legyalulva
10 g só az elősózáshoz
5 g só 
35 g cukor
15 g 10%-os ecet
1 dl víz 
1-2 gerezd fokhagyma reszelve

Hétvégén az erdész barátunknál jártunk Gemencen, az ő varsája fogta ezt a kárászt a Duna egyik holtágában. Izgalmas volt azt a halat megsütni este, ami pár órája még a szemem láttára úszkált egy természetvédelmi területen. Olyan tiszta és friss hal, hogy eszembe jutott, lehet inkább szusit kellett volna belőle csinálni. Persze nem mertem volna nyersen megenni. Sokáig sztéket sem mertem otthon sütni, merthogy még kicsit nyersen az igazi, és mi van ha rossz alapanyagot veszek, akármi. Fura módon jobban bízok az éttermekben, hogy ők igazán friss hozzávalókkal tudnak és akarnak dolgozni. Sztéket már sütöttem, de a nyers haltól még azért félek. Pedig ez tényleg az az eset volt, amikor semmi szemfényvesztés, ott voltam végig az úszkálástól a serpenyőig. Az más kérdés, hogy a kárásznak vajon milyen lehet az élvezeti értéke nyersen. Pláne, hogy sok benne a szálka. Na most jutottunk el arra a pontra, ahol hugi érdeklődését vesztette. Mindenesetre szerintem ennél jobb nem történhetett volna a kárásszal, mint megsózva, paprikás lisztbe forgatva hamar megsütöttem. Egy kis adalék ehhez a sütéshez. Gemencen az erdész barátunk fél centinként beirdalta és nagyon lassan sütötte meg, szinte egyáltalán nem érződött benne a szálka, mert a kis szálkák átsültek a nagyobbakból meg kevés volt és könnyen észrevehető. Mivel én nagyon éhes voltam a lassú sütés kimaradt, inkább gyorsan ropogósra sütöttem, így érződött pár szálka, de ki lehetett bírni.
Már nagyon kell a zöldség, úgyhogy rákattantam az uborkasalátára, most úgyis sokfelé akciós a kígyóuborka. Nagyon szeretem, de sokáig ezt sem csináltam, mert ha nekikezdtem, akkor valahogy nem olyan lett, mint kellene. Lassan kiderül, hogy egy csomó bogaram van, most is készülök bevallani egyet. Enyhe egészségmániám van. Például a sok cukor és a sok ecet azt hiszem, hogy nem egészséges, úgyhogy a salátaöntetből mindig próbáltam kispórolni. Emiatt persze íztelen lett. Aztán jött az áttörés: A malackarajon kigrammozták miből mennyi kell az öntetbe, és a receptet szorosan követve már képes vagyok finom uborkasalátát csinálni. Na így kell átverni saját magunkat. A másik dolog, ami nem tetszik a salátában az uborka sózása, majd a kiengedett lé kiöntése. Ugyan tudom, hogy az uborkában sajnos nem sok vitamin van, de ha azt a keveset is kioldom a sóval akkor maximum a rosttartalma miatt marad egészséges. A sózásra viszont sajnos szükség van, mert attól puhul meg az uborka. Egyébként olyan kellemetlenül roszog a fogam alatt, nem szeretem. Úgyhogy ez a része még kísérletezés alatt van, hogy mennyi sóval érhetem el a puhulást úgy, hogy a levet ne kelljen kiöntenem a túlzott sóssága miatt. Valószínűleg egy napos pihentetéssel lehet trükközni. Szóval: a gyalult uborkát sózzuk, 20 percig állni hagyjuk, kicsavarjuk. A többi hozzávalót elkeverjük és ráöntjük.